Épp az ellenkezője

Épp az ellenkezője

Javasolt életkor: 5-6 évesek

Fejleszti: emlékezet, figyelem

A játék menete:

A gyerekeknek fordítva kell végrehajtaniuk az instrukciókat. Pl. Állj fel! Erre nekik le kell ülniük.

Csomagolom a hátizsákom

Csomagolom a hátizsákom

Javasolt életkor: 5-6 évesek

Fejleszti: emlékezet, figyelem

A játék menete
Bizonyára mindannyian ismerjük a „Szólánc” játékot. A játékosok minden körben, mikor rájuk kerül a sor, megismétlik az addig felfűzött szóláncot és egy új szóval megtoldják.
A mi mondatunk úgy kezdődik, hogy „Csomagolom a hátizsákom, és egy vajas-kenyeret teszek bele”. A következő megismétli ezt és megtoldja pl.: egy naranccsal.
Ha legalább 10 dolgot fel tudnak sorolni helyes sorrendben, befejezhetjük a játékot. Képtelen, oda nem illő dolgokat is tehetünk a zsákba, pl.: kályhacsövet…
A játékalap mondata változtatható pl.: séta során láttam egy szem makkot.

Ujjtorna

Ujjaimat tornáztatom,
közben vígan mondogatom.
Kifordítom , befordítom ,
fölfordítom , lefordítom ,
zongorázom, furulyázom,
ujjaimat összerázom.
Ügyesebb lett a kezem,
a tornát be fejezem.

Nyelvgyakorlatok

 
Elnevezzük az egyes beszédszerveket, és ennek megfelelően adunk instrukciót a különböző mozgásokra. A két ajak a „kapu", a fogak a „kerítés", a szájpadlás a „padlás", az alsó fogsor mögötti terület a „pince"." lesz.
Csináljunk kerek kaput - az ajkak csücsörítése;
Nyissunk nagy kaput! - az ajkak nyitása;
Menjen fel a nyelv a padlásra! - a nyelv emelése a felső fogsor mögé;
Jöjjön le a nyelv a pincébe! - a nyelv az alsó fogsor mögé kerül;
Sétáljon a nyelv a kapu előtt körbe-körbe! - a nyelv körkörös mozgása az ajkakon;
Jöjjön ki a nyelv a kapuból! - a nyelv kinyújtása előre;
Bújjon be a házba a nyelv!- a nyelv hátrahúzása a szájüregbe.
Nyalogasd körbe a szád szélét lassan, majd gyorsan, mindkét irányban;
Simogasd körbe a fogsorodat, nyitott és csukott szájjal, lassan és gyorsan is;
Próbáld megnyalni az orrod hegyét, az állad csücskét;
Sétál a nyelvünk - tedd a nyelved hegyét a felső ajkadra, az ajkad és a fogsorod közé, a fogad élére, vakard meg a nyelved hegyét, tedd a nyelved a fogsorod mögé, piszkáld ki a fogad, nyomd erősen a nyelved a fogaidhoz;
Kukucskál a nyelvünk: A nyelv kukucskáljon ki a „kapun" /nagyra nyitott száj, a nyelv előrenyújtása egyesen/ és bújjon vissza a szájüregbe. Ismételjük többször, minél gyorsabban és pontosabban ezt a mozgást./Ne érjen hozzá se a fogadhoz, se az ajkaidhoz, ne görbüljön be, ne hajoljon le/ Csúsztasd ki a nyelved hegyét a szád sarkán, nézze meg a nyelved, meg van-e a füled lassan egyszer-egyszer, gyorsan sokszor;
Nyomd az alsó fogad tövéhez a nyelved /nyelvtámasz/, púposítsd fel a közepét, hintáztasd meg, lassan és gyorsan is;
Nyújtsd ki a nyelved jó erősen, csinálj kanalat /kunkorítsd fel a végét,/ emeld be a szádba
A kinyújtott nyelvedet húzd vissza szélesen, laposan, a nyelv szélei érjenek hozzá a fogad széléhez;
Dugd ki a nyelved hegyét, középen óvatosan harapd össze, mozgasd fel-le óvatosan, lassan-gyorsan;
Nagyra nyitott szájjal mozgasd a nyelved fel-le, úgy hogy az állad ne mozduljon
Nyissunk nagyra a „kaput" /ajak/ és nézzünk be a „házba" /szájüreg/. Menjen fel a nyelv a „padlásra", most menjen le a „pincébe" /alsó fogsor mögé/. Most gyorsabban menjen fel és le! Most futkározzon a „padlás" és a pince" között! /A nyelv gyors mozgása fel-le/. Kiabáljon is, amikor szaladgál, így: lá-lá-lá-lá! Énekeljen is, amikor szaladgál: lá-lá-lá-lá / ismert gyermekdal dallamára/.
Csinálj gombócot a nyelvedből, rágcsáld meg óvatosan. Tedd a gombócot jobbra-balra;
Csettints nagyokat a nyelveddel - ló megy az utcán - lassan, gyorsan, mosolygós és csücsörített szájjal is;
Szorítsd össze jó erősen a fogaidat,
Lazán érintsd, zárd össze a fogaidat;
Tartsál meg szívószálat, pálcikát, kiskanalat a nyelved és a fogad között

Fújás gyakorlat

Fújás gyakorlat

 

Madártoll, falevél, papír fújása asztalon.

Szigetelő szalaggal jelöljük ki a gyermek térfelét, Az a győztes, aki átfújja az ellenfél térfelére a madártollat! Az az ügyes, aki nem hagyja, hogy a térfelére csússzon a madártoll, és visszafújja az ellenfélnek! Amikor már nagyon jól megy, akkor nehezíthetünk azzal, hogy előveszünk még egy tollat, és akkor már két madártollat folytatódhat a játék!

A felhő és az eső

A felhő és az eső
„A levegőben, magasan fenn lebegsz. A nap közelében is lebegsz és a sugarait megtartod. Érzed, hogy te magad is felmelegedsz. Éjszaka látod, hogy világít a sok kis csillag. Akár meg is tudod őket számlálni, bár rengetegen vannak. Aztán egyre nehezebb és nehezebb leszel, egyre jobban sötétedsz, majd átváltozol kicsiny cseppekké. Cseppjeid finoman leesnek a földre, és a föld gyorsan magába szívja.„
- Mi voltál a legelején és mivé változtál?
- Milyen érzés volt az, hogy eső volt benned?
- Milyen volt, amikor leértél a földre?

A felhő
„Feküdjetek le csendben. Képzeljétek el, hogy egészen puhák vagytok, mint a levegő. Nincs testetek, senki nem tud megfogni benneteket. Fenn az égen lebegtek. Fehérek vagytok és nagyon puhák. Esős napokon viszont szürkék vagy feketék vagytok. Belőletek esik a lágy eső. Ha mérges leszel, hirtelen lezúdítod mindazt, ami benned van. Napsütötte időben képes vagy megtartani magadban a nap fényét. Mik vagytok?”
Beszélgethetünk róla:
- Te mivé változtál,
- Milyen volt a te felhőd?
- Milyennek láttad magad körül az eget?

Varázslatok a vízzel

Varázslatok a vízzel

- egy vízzel teli pohárban óvatosan tegyünk aprópénzt vagy gombokat egyenként. Mennyit tudunk úgy berakni, hogy ne folyjon ki a víz?
- eregessünk műanyag tárgyakat egy tál vízbe – elsüllyed vagy nem?
- Egy pohár víz tetejére tegyünk egy képeslapot és egy mozdulattal fordítsuk fejre a poharat a lapon. Körbehordozzuk a gyerekek előtt. Kifolyik a víz vagy nem?
- Nagyító alatta figyeljünk megy egy vízcseppet.
- Egy lyukas pohárba tegyünk homokot és helyezzük el egy átlátszó, vízzel teli üvegtálba. Nézzük meg, hogy a lyukon hogy szívódik fel a víz a homokba.
- Szivaccsal szívassuk fel a kiömlött vizet.
- Papír csíkokkal szívassuk fel egy pohárból a vizet.

Ranschburg Jenő: Tűz

Ranschburg Jenő: Tűz 

A tűz biztosan gonosz lehet...
apukám vashordóba zárta,
úgy hívják:
kályha.

Most mérges a tűz,
zúg, morog,
szikrák pattannak belőle
ahogy háborog,
és szórja szerte mind a fényt.
Azt hiszem, kicsit félek tőle...
bár inkább sajnálom szegényt!
A kályha biztosan szűk neki...

Megkérem majd az apukám,
hátha szabadon engedi!

Tűzmadár

A TŰZMADÁR

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kicsi kertje volt, de ebben a kicsi kertben olyan gyönyörű szép rózsák termettek, hogy aki látta, megcsudálta. Volt abban a kertben egyéb virág is, olyan, amelyiknek az illatja hét mérföldre terjedt, olyan is, hogy ha valaki hozzányúlt, megcsendült s csengett, mint az aranycsengő. De nem sok öröme volt a szegény embernek ebben a sok szép, csodálatos virágban, mert éjnek idején berepült egy tűzmadár, akinek a tolla s a szárnya olyan volt, mintha lánggal égett volna, s mire észrevette magát a szegény ember, mire észrevették a fiai, egytől egyig lecsipkedte a virágokat, s vitte, a jó isten tudja, merre. Megpróbáltak mindent, hogy valami módon megőrizzék a virágokat. Próbálta a szegény ember, de vagy elaludott, vagy ha el nem aludott, a tűzmadár lánggal égő tolla egy percre, kettőre elvette a szeme világát. Sem meg nem lőhette, sem meg nem foghatta a madarat. Ugyanígy járt a szegény embernek a két idősebb fia is. Akkor aztán Laci próbált szerencsét, a legkisebb fiú. Egy hétig a szemét le sem hunyta, de a tűzmadár nem jött el. Hanem a hetedik éjen egyszerre csak beröppent, s éppen arra a rózsabokorra szállott le, amelyik mellé Laci húzódott volt. Egyik kezével befogta a szemét, a másikkal a madár után kapott, de éppen csak egy toll maradott a kezében: a tűzmadár elrepült.

Hát hiába, nem tudják megőrizni a rózsákat. Azt határozzák a legények, hogy elmennek hetedhét ország ellen, s addig meg sem nyugszanak, amíg valahol a tűzmadarat meg nem találják. Mennek, mendegélnek, s hetedik nap rengeteg erdőbe érnek, rengeteg erdőben egy virágos kertre találnak, ahol éppen olyan szép rózsák voltak, mint az ő kertjükben. A két idősebb legény nem állhatta meg, hogy be ne menjen a kertbe. Hiába beszélt Laci, bementek, s egyik bokorról rózsát szakasztottak. Hát uramteremtőm, abban a pillanatban megnyílik a föld, s kiugrik egy hétrőfös szakállú ember, megragadja a két legényt, szót sem szól, s viszi le magával az alsó világba. Laci egyedül maradott. Nem tudta, mit csináljon, merre menjen a bátyjai után. Gondolta, majd csak valahogy elékerülnek, vagy így, vagy úgy. Ment tovább nagy búsan, s amint megy, mendegél, meglát egy rettentő magas sziklát, s annak a sziklának a hasadékában egy kardot. Odamegy, kihúzza a kardot, s íme, abban a pillanatban a kard után kiugrik egy hétfejű sárkány. No, Lacinak sem kellett több. Neki a sárkánynak, s addig vagdalkozik jobbra-balra, előre-hátra, míg a sárkánynak mind a hét fejét le nem vágta. A sárkánynak úgy ömlött a vére, mint a patak. Laci fogta magát, megmosakodott a sárkány vérében, s olyan erős lett, mint egy óriás. Akkor elindult be a szikla hasadékán, de még kettőt sem lépett, jön szörnyű morgással szembe az ezüstmedve. Megnézik egymást, összekapnak; ropogott a csontja mind a kettőnek, de Laci erősebb volt, s úgy vágta földhöz a medvét, hogy megnyekkent belé. Azt mondta a medve:

- Látom, hogy erősebb vagy, te legény, hagyd meg az életemet, bizony nem bánod meg. Kívánj akármit, minden kívánságodat teljesítem.

- Nem kívánok én egyebet - mondotta Laci -, csak vígy el a tűzmadárhoz.

- Ülj fel a hátamra, viszlek.

Felül Laci a medve hátára, azzal megiramodik az a rettentő nagy állat, vágtatott a szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben, egyszerre csak megállott egy kacsalábon forgó gyémántpalota előtt, s mondotta Lacinak:

- Eredj, menj fel ebbe a várba, ott van a tűzmadár üvegkalickában. Most alszik a várban mindenki, a király is, a katonái is, de úgy nyúlj bele a kalickába, hogy a kezed hozzá ne érjen, mert ha megcsendül, fölébrednek az emberek, s nagy bajba kerülhetsz.

Fölmegy Laci a palotába, meg is találja az üvegkalickát. Nyitva volt az ajtaja. Bedugja a kezét, de egy kicsit mégis hozzáért, s akkorát csendült a kalicka, hogy egyszeriben talpon termett az udvarban minden ember. Összeszaladnak az emberek, megfogják Lacit, viszik a király elé, s jelentik, hogy mit akart ez a legény.

- No - mondja a király -, most karóba húzathatnám a fejedet, de nem teszem, hanem még a tűzmadarat is neked adom, ha elhozod a vaskirály aranysörényű paripáját.

Kimegy Laci, felül az ezüstmedvére, s mondja neki, hogy mit akar a tűzmadár gazdája.

- Jól van - mondja a medve -, könnyen elhozhatod, ha megfogadod az én szavamat. Annak a paripának mindig hátán az aranynyereg. Azt mondom hát, hogy a nyereghez hozzá ne nyúlj, mert ha úgy alusznak, mint a fekete föld, akkor is fölébrednek, olyan nagyot csendül az a nyereg.

Még el sem mondta jóformán ezt az ezüstmedve, már ott is voltak a vaskirály ajtaja előtt. A legények aludtak mind. Bemegy Laci az istállóba, eloldja a paripát a jászoltól, de amint vezette ki, hogy, hogy nem, hozzáért a nyereghez, s attól akkorát csendült, hogy egyszeriben fölébredtek a kocsisok, tolvajt kiáltottak, megfogták Lacit, vitték a király elé. Azt mondta a király:

- No, te betyár, karóba húzathatnám a fejedet, de nem teszem, hanem azt parancsolom, hogy indulj mindjárt Tündérországba, hozd el onnét a tündérkirály leányát, aki a palotának éppen az ötvenedik szobájában lakik.

Felül Laci az ezüstmedve hátára, elvágtatnak Tündérországba, ottan felmegy a tündérkirály palotájába. Keresztülmegy negyvenkilenc szobán, egy lelket sem talált. Bemegy az ötvenedik szobába, s hát ottan ül aranylócán a tündér-királykisasszony, s amint meglátta Lacit, mindjárt felszökött az aranylócáról, s azt mondotta - úgy hallottam, mint ma:

- Te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket!

Hiszen örült is, búsult is ennek Laci. Egy szóval sem merte mondani, hogy nem magának viszi a tündér-királykisasszonyt. Látta a medve Laci nagy szomorúságát, s mikor a vaskirály palotájához értek, azt mondta neki:

- Csak hagyjuk kint a királykisasszonyt, a többit bízd rám.

Abban a pillanatban az ezüstmedve megrázkódott, s szakasztott olyan tündérleány lett belőle, mint a tündér-királykisasszony. Fölment a palotába, Laci meg az aranysörényű paripán elvitte a tündér-királykisasszonyt. De még oda sem ért ahhoz a várhoz, ahol a tűzmadár volt, már ott volt az ezüstmedve. Ott a vaskirály szeme láttára visszaváltozott medvének, s elnyargalt, mint a sebes szél.

Örült Laci, hogy visszakerült az ezüstmedve, de most meg az aranysörényű paripát sajnálta a királytól. Szerette volna, ha a paripa is megmarad, s a tűzmadarat is megkapja. Az ezüstmedve eltalálta a gondolatját. Megrázkódott, s éppen olyan aranysörényű paripa lett, mint a másik. Az igazi paripa kint maradt a királykisasszonnyal, Laci meg fölvezette az ezüstmedvéből lett paripát a királyhoz.

Hej, örült a király! Egyszeriben odaadta a tűzmadarat kalickástul, mindenestül. De az ezüstmedvéből lett paripa csak azt várta, hogy Laci jó messzire nyargaljon a tűzmadárral. Visszaváltozott medvének, s ott hagyta a királyt. Éppen abban az erdőben érte utol Lacit, ahol a bátyjait a hétrőfös szakállú ember levitte az alsó világba.

- Van-e még a szívednek valami kívánsága? - kérdezte a medve.

- Nincs egyéb, édes medvém, csak az az egy: szabadítsd meg a bátyáimat.

Ahogy ezt mondta, az ezüstmedve nagyot dobbantott a lábával, megnyílt a föld, s hopp, eltűnt. De még egy óra sem telt belé, kiugrott a föld alól: ott ült a hátán a két legény.

Most már szépen hazamehettek. Velük ment az ezüstmedve is. Többet el sem eresztették, mint az édestestvérüket, úgy tartották. A tűzmadár többet nem pusztíthatta el a rózsákat, s a drága szép virágokkal tenger kincset szereztek. Olyan gyémántpalotát épített Laci, hogy abban jó szívvel ellakhatott a tündérkirály leánya.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Befőzés télire

Az újságban befőttesüveg formájú körvonalakat rajzoltam a gyümölcsökre és zöldségekre. A gyerekek ezeket a vonal mentén kivagdosták. Én addig barna papírra megrajzoltam a spejz polcaihoz a léceket. Ezeket is kivágták, majd felragasztgattuk a polcokat egy lapra. Elrendeztük rajta a kivágott zöldségeket és gyümölcsöket, majd ezeket is felragasztgattuk. Végül filctollal körberajzoltuk az üvegeket és kupakokat is rajzoltunk rájuk. Akinek kedve van, ragasztgathat még szép kis terítő-szegélyeket is a polcok szélére.

Tök papírból

Vágjatok ki egyforma hosszú narancssárga papírcsíkokat. Nagyjából 2 cm széles és 13 cm hosszú csíkok, és kb 12 darab, de persze ez attól függ mekkorára szeretnétek készíteni. Mi a sima írógéppapírnál vastagabbat használtunk, de szerintem vékony papírral is tökéletesen működne a dolog.  Szükségetek lesz még egy zöld levélre is! Ezt is vágjátok ki papírból. Lyukasztóval lyukasszátok ki a papírcsíkok mindkét végét, és a levél egyik végét is. Egy jancsiszögre fűzzétek rá a papírcsíkokat az egyik végükön, majd egy másik jancsiszögre fűzzétek rá először a levelet, majd a papírcsíkok másik végét. Ahogy elkezditek széthuzogatni a papírcsíkokat, kigömbölyödik a tök. Végül barna zseníliadrótból szárat kanyaríthattok neki.
Ha piros papírból készítitek, almátok lesz (vagy paradicsomotok

Építések másolások

Építések másolások

     A gyermek feladata hogy lemásolja 2-8 elemből állóépítményt ugyanolyan

     helyzetben. Készíthetnek építményt kép vagy rajzot minta alapján.

     Fejleszti: szem-kéz koordinációt, alaklátás, formaállandóság, osztályozás,

     térbeli viszonyok, irányok: fölött, alatt, körül, jobbra, balra magasabban stb.

Mit rajzoltam a hátadra?

Mit rajzoltam a hátadra?

   A gyermek hátára valamilyen formát rajzolunk. Ki kell találnia, hogy mi az,

   vagy a hátára rajzolt forma képét kiválasztja a többi kép közül, le is rajzolhat-

   ja, vagy fonalból kirakhatja.

   Fejleszti: a formaészlelést a vizualítás kizárásával, türelem, figyelem, finom-

   toros koordinációt.

Találjunk ki együtt szavakat!

Találjunk ki együtt szavakat!

Elkezdünk egy értelmes szót pld telef.., s a gyereknek kell befejezni. Eleinte úgy adjuk meg a szavakat, hogy csak az utolsó, vagy az utolsó két betű hiányozzon, de aztán ahogy belejönnek, úgy nehezítsük (Az is nehéz, amikor a szavak rövidek, s az utolsó két betű hiányzik!).

- repülőgé, rágógu, cseresz fenyőf, szivárv, helikop, karács, búgócsi, állatke, elef, meséskö, testv, nad, templ, med, fark, szemü,

Hegyezd a füled!

Hegyezd a füled!

 Hangsor-párokat mondok, s gyermekünknek azt kell eldöntenie, hogy amit hall az teljesen egyforma-e, ugyanazt hallja-e kétszer. Ha egyforma, tapsoljon egyet.

Segíthetünk úgy megértetni vele a feladatot, hogy először értelmes szavakat mondunk: róka-róka, róka-lóka illetve kenyér-kenyér, zseb-seb. Mikor itt már érti a feladatot, indulhatunk az értelmetlen hangsorok irányába. (Ne kezdjük el ezt a játékot nyárnál előbb!)

Példák:

padi-padi, kop-top, rafi-ravi, tami-tari, réjk-rék, gég-gék, pári-páli, mási-masi, tam-tan, cukko-cukko, zsuk-suk, zsému-zsému, kege-keve, vetrit-vetrit, verény-véreny, totem-toten, rokka-roka, dukkó, dukó, hallé-allé, szami, sami,

Ez a játék alkalmas a magánhangzók időtartamának felismertetésére is a következő párok össszehasonlításával: lovas-lóvas, nosza-nósza, csikós-csikós, por-pór, űveg-üveg, tüz-tűz, fút-fut, fut-fut, hol-hól, tol-tol, log-lóg, píros-piros... (Játszhatjuk ezt a változatot úgy is, hogy arra kérjük, amikor a helyeset, a jót hallja, akkor tapsoljon egyet.)   

Halandzsa

Mondd utánam "halandzsául"!

Valójában értelmetlen, szótagokat, betűsorokat kell a gyerekeknek utánam elismételni, kezdetben 2-3, majd egyre hosszabbakat. A két betűs szótagok esetében, néhány bemelegítő gyakorlat után kérhetjük azt gyermekünktől, hogy próbálja pontosan ugyanúgy mondani, ahogy tőlünk halotta. Kicsit "túlzásokba” eshetünk, a rövid magánhangzós szótagokat (2 és 3 betű esetében) gyorsan, igen röviden ejtve benne a magánhangzót mondjuk, a hosszú magánhangzót tartalmazó szótagot, pedig elnyújtva, hosszan.

Példák:

- av, át, óm, úz, éf, ük, ícs, áf, je, ké, fe, zí, kű, fu, zá, ra, it, rű, üc, ózs, zsü, ep, lí,

- vát, rit, par, cúm, eci, éka, úcsi, ícsu, par, rűik, űrc, véc, kem, ári, széc, csom, mőcs, luzs, ruf

- kete, geri, kotas, perut, szeki, balkas, fáros, szenyér, piccen, spiccer, kadsem, márgus, feke, botta, úzsdi, lókák, terény, adbul, abdul, badlás, torany,